Fejlesztőpedagógia

Már öt évesen lehet mérni a számfogalmak értését, amely hiánya vagy nehézsége utalhat a későbbi számolási zavarokra. Jó, ha időben segítünk a gyereknek, mert elsőben nem lesz a tanítóknak kapacitása arra, hogy minden „leszakadó” gyereket felzárkóztassanak, és ne kudarc, megszégyenülés legyen már a 10-es számkör bontásának vége. Ebben az esetben másodikban nem fogja tudni a 100-as számkör bontását és elindul a lavina, megromlik a gyerek-szülő viszony, a gyerek neurotizálódik.

Főleg azokat a gyerekeket sajnálom, akik nem „versengő” személyiségek, szeretnek kicsit komótosabban haladni, de sajnos ezt az iskolában nem tehetik. A hat éves kor a versengés kora, a beiskolázás ideje. Erre az időre már kialakultak az észlelési nehézségek, már van feladattudat, ráébred, hogy a többiekhez képest ő hol tart / gyorsabb futásban, az öt almát még nem tudja megszámolni, stb./ Az iskolai szöveges értékeléssel a személyiséghez szólnak, a jegy azonnal megmondja, hol vagyunk a rangsorban.

És aki ezekre nem képes? - vagy csak részben? - ….. A pedagógusok sokat panaszkodnak azokra a gyerekekre, akik esetleg 4-es, 5-ös tanulók, de órán nem tudnak „megülni”, a társaikat is piszkálják, a figyelmük „pattog”. Tudok olyan példát, hogy ezért autistának cimkézték a gyereket. Vagy túl lassú a gyerek, vagy nem tud figyelmet megtartani, elkalandozik, nehezen lehet visszaterelni a feladathoz.

Nagyon fontos, hogy a gyermek milyen tempóban tud dolgozni! Ezen a területen is lehet segíteni. Legfeltűnőbb, bárki által észlelhető jelek, amelyek akár csecsemőkortól észrevehetők, jelzik a későbbi problémákat. Csak néhányat említek meg:

1. Nagy mozgások

• 6 hónapos – nem próbál forogni
• 13-15 hónaposan - nem áll
• 2-2,5 évesen - nem lépcsőzik váltott lábbal
• 3-4 évesen - nem tud biciklizni
• 4-5 évesen - nem tud hintát hajtani

 2. Finom motorika

• 4 hónaposan – nem figyel tárgyakat
• 8 hónaposan – nem markol
• 11 hónaposan – nem tud elengedni
• 12 hónaposan – nem tud két ujjal fogni
• 3-4 évesen – nem rajzol - ha a gyerek nem tud játszani

3. Beszéd

• 3 hónaposan – még nem gőgicsél
• lányoknál 24 hónaposan még nem indult be a beszéd
• fiúknál 30 hónaposan még nem indult be a beszéd
• csak a szűk család érti a „nyelvezetét” és sok a „halandzsa”

Ha a gyermek 2 éves korig nem beszél, nem baj. Ha torzítja a szavakat, logopédushoz kell vinni. Elektív mutizmusnál (azzal beszél, akivel akar ) – lélektani ok van a háttérben. Aki 3-4-5 évesen nem beszél, a gagyogás akkor is létezett.

Tanulási zavarok

Szinte minden tanulási zavaros gyerek anamnézisében szerepel, hogy kiskorukban a kúszás-mászás kimaradt.

• Diszlexia (olvasási képesség zavara) az írásjelek agykérgi felismerési folyamatának zavara. Ilyenkor a vizuális képességek nem jól fejlődtek, rossz a sorrendiség, jellemzők a számolással kapcsolatos hibák, a szótalálási nehézségek, a hosszú szavak rosszul ejtése.

• Diszkalkulia (számolászavar).

• Diszgráfia: a tanulási zavarok egyik fajtája, gyakran társul a diszlexiával. Jelei:

• Görcsös, sok esetben hibás a ceruzafogás
• Rányomja az íróeszközt a papírra
• A vonalvezetésben az egymáshoz hasonló betűket összetéveszti (v-u, b-h)
• Lassú a tempója

A diszlexia terápiájánál bejáratjuk azokat az idegpályákat, amelyek nem voltak bejáratva.

Azokat a gyerekeket is várom, akik iskola előtt állnak, ISKOLAELŐKÉSZÍTŐ – ÁLTALÁNOS „felmérésre” jönnek akár 2-3 alkalommal.

Gondolkodásfejlesztés

Appercepciós zavar, figyelemzavar. Amikor egy feladatot meg kell oldani, a homloklebeny vissza tud nyúlni a korábban szerzett élményekhez, hogy az új helyzetet megoldja, továbbá új feladatok, élmények felé nyúl. Az appercepcióhoz tartozik a tér-idő tájékozódás (lent-fent, tavaly-jövőre). A zavar jelei: a gyerek nem kapcsol gyorsan írásban-olvasásban, nem appercipiálja a dolgokat, például a számjegyeket jobbra vagy balra írja eggyel. Ezek iránykövetési, figyelmi problémák, nem számolási problémák. A méhen belül, izomfeszülésből alakulnak ki. A gyerek ezt korrigálhatja intelligenciával, segíthet ebben a korai anya-gyerek kapcsolat. Az appercepciós zavarban szenvedő gyerekek nyugtalanok, sokuk sikítva szopik csecsemő korában.

Óvodás korban azt mondjuk a 4-5 éveseknek. Gyerekek, álljatok körbe! Nem állok!- mondja a gyerek. Ilyen a nyílt, opponáló gyerek.

Iskolában

• Pl: Nyissátok ki a könyveteket! Pár pillanat múlva Évike azt mondja: Nem is tetszett mondani, hogy nyissuk ki a könyvet!
• Tér-idő fogalom összekutyulása
• Írjátok fel a jobb felső sarokba a dátumot!
• Nem tudja a gyerek, mihez képest a jobb sarokba.

11-12-13 éves korban a MORÁLIS érés.
Figyelemzavaros gyerekeket könnyű rávenni a kortársaiknak a disznóságokra!
Morális megítélőképességük gyenge, nem ismerik fel, hogy abból a cselekedetből baj lesz!

• Cél, hogy amit a gyermek tud, azt fel tudja használni!
• Az információszerzéshez készen álljon!
• Alkalmas legyen az ismeretszerzéshez!
• Tudjon tanulni! – és a tudását felhasználni!
• Ki tudja magát fejezni!
• Emlékezzen arra, amit tegnap még tudott!

Várom a „megbélyegzett”, „margóra” tett gyerekeket is, akiket viselkedészavarosnak minősítettek! Akiknek tele van az ellenőrzőjük beírással, akik kiabálósak, „rossztanulók”, esetleg már több iskolából eltanácsolták őket… Korosztály: ovis 5 éves kortól iskolás 12 éves korig.

Szülők számára

Sokszor azon kaphatják magukat, hogy nem boldogulnak a gyerekkel, rosszul érzik magukat a bőrükben, a gyermekükre sokszor haragszanak, ezáltal magukra is. Csökken az örömteli pillanatok száma, valami nem stimmel. Néha bagatellnek tűnő szituációk kifognak rajtunk, úgy érezzük, nem tudjuk kezelni az adott helyzetet. Pl: nem alszik a kislányunk este 11-kor két évesen, vagy – hisztivel indulunk minden reggel, vagy – aggódunk, mert három évesen nem rajzol kört, két és fél évesen nem beszél, négy évesen nem tudja szépen ejteni a SZ betűt és még sorolhatnám a napi rutint és a meghitt együttlétet szomorúságba, kudarcba, dühbe fordító pillanatait.

A KAMASZKOR (kiskamaszkor 11 éves kortól) kezeléséhez az életünk „újracsatornázására” van szükség. Az iránytűnket, a lelkünket új irányba kell állítani. Mélyebbre kell szállnunk, meg kell tudni értenünk: miért zárkózik be a gyermekünk? – miért „lusta” az alsó tagozatot elhagyva, pont a felsőben amikor háromszorosa az elvárás? Szeretném, ha nem csak széttárnánk a karjainkat, és azt kérdeznénk hogy MI LETT EZZEL A GYEREKKEL? Nem tudom mit csináljak vele, tanácstalan és kétségbeesett vagyok! Szerintem a tudatosság, a fejlett és felnőtt személyiségű szülő gyermekének lenni lehetne a cél, ami nagyon kemény, embert próbáló munka. Nagyon szorítok a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt!